A nyaklánc, mint a visszafogottság és az extravagancia képviselője?
Igen! Ez a két irányzat, stílusmegjelölés egymás ellentéteinek tűnnek, de inkább az a helyesebb megfogalmazás, hogy egy út két végpontját testesítik meg. A két pont között pedig milliónyi elágazás található, amit a gyártók rajzolnak fel az ékviselés térképére. Mit jelent mindez a gyakorlatban? Túl a ködös megfogalmazáson, ez a hasonlat arra akart rávilágítani, hogy olyan stílusú modellre voksolhatsz, amilyenre csak szeretnél. Ha a visszafogottság az, ami közel áll Hozzád, ha nem szereted a feltűnést, egyúttal azonban nem szeretnél lemondani az ékszer nyújtotta kellemről sem, akkor a lehető legjobb helyen jársz! Viszont ha minden zsigered vagányságért kiált, ha úgy érzed, hogy most aztán felszínre hozhatod végre a legvadabb énedet, akkor sem kell tovább állnod. A gyártók nagyon is látják azt, hogy mik azok az igények, amik felbukkannak és bizony a termékeikkel ezek kielégítésére fókuszálnak. Ki ne ismerné például Thomas Sabo elhivatottságát az extremitás iránt? Vagy Pandora lelkesedését, ami a sokszínű egyediségben jelenik meg a leginkább?
A nyaklánc a rohanó, olykor monotonitásától némileg megszürkült hétköznapokon épp úgy társaddá válhat, mint az alkalmi eseményeken, amikor a nívó fényét tovább fokozhatja kedvenc éked jelenléte. A lényeg az, hogy nincsen olyan élethelyzet, amikor ne élhetnél a választottad jól látható előnyeivel. Ha pedig a stílusjegyek stimmelnek, akkor ne felejts el odafigyelni arra, hogy a kényelem is rendben legyen! Mert a hosszú távú ékszerelem titka, ha a komfortosság is a maga teljességében kaphat teret, helyet.
A nyaklánc minden szeme aranyat ér?
Igen, viszont nem szó szerinti értelemben. Pontosabban néha úgy is. Az arany ugyanannyira keresett, mint az ezüst.
